Vadosfa település a Rábaköz középső részén fekszik.
A falu elnevezését 1227-ben, majd 1280-ban említik írott források. A falu birtokosai a Vadosfalviak voltak.

A község a 16. században csatlakozott a reformáció lutheri ágához. A soproni országgyűlés 1681-ben a település eklézsiáját artikuláris helyként jelölte ki, amely szabad és nyilvános vallásgyakorlatot biztosított. Az első evangélikus templomot 1614-ben gróf Turufa Rudolf protestáns nemes építette saját költségén. Majd 1732-1734 között nagyobb, 800 férőhelyes új templom épült itt az evangélikus vallású hívők részére. 1785-ben torony épült hozzá és a következő években felújították templomtető. Ezekben az években új iskola és tanító lakás is épült a faluban. Vadosfa központjában a most látható evangélikus templom a régi templom helyére - melynek állaga annyira megromlott, hogy lebontották - 1912-ben épült. Belső renoválására és festésére 1981-ben került sor.

Az egyhajós, egytornyos római katolikus templomot 1754-ben építették. Magas és toszkán félpillérekkel tagolt homlokzatát háromrészes főpárkány zárja le. Az egységes berendezése is 1750-es évekből való. A templom titulusa: Szent István király.

A világháborúk a településtől is áldozatokat követeltek. Az I. és II. világháború áldozatai névsorát emléktábla őrzi.

Könyv Vadosfáról

Vadosfa történelme a Rábaköz Öröksége könyvsorozat megjelent kötetében olvasható.

A könyvet Gerencsér Péter írta, mely pdf-ben olvasható.

Könyv letöltése